Ismételten egy sikeres évet tudhatunk magunk mögött - már ami a metál-kedvelőket illeti. Kedvenc zenekaraink újfent beleadtak apait-anyait új lemezük elkészülésében, hogy a hallgatóság elégedett legyen a végeredménnyel. Természetesen születtek jó, és kevésbé jó korong is, de hosszas tanakodás után végül sikerült összeszednem néhányat, ami engem ha nem is megvett, de nem okozott (túl nagy) csalódást.

1. Tarja - The Shadow Self / The Brightest Void - The Prequel

Kétség sem fér hozzá, hogy a metálzene koronázatlan királynője ismételten nagyot alkotott, hiszen a tavalyi év során ő egy helyett, két lemezt is piacra dobott - valljuk be: nem kis sikerrel. Miután volt szerencsém meghallgatni a Nightwish eredeti énekesnőjének újdonságait egyre jobban erősödött bennem a tudat, hogy szólóban valóban többet ér, és sikeresebb, mint volt zenekara, akik jelenleg a harmadik "matrózukat" fogyasztják. A korongok megjelenését egyébként hatalmas izgalom övezte, hiszen szinte hetente kaptunk ízelítőket, és amolyan felkészítőt, hogy Tarja nagy dobásra készül, mivel eddigi legsúlyosabb albumát készül a nagyérdemű tálcájára felkínálni. Szinte nem volt olyan rajongó aki ne várta volna a június 3-át, vagy éppen az augusztus 5-ét. Előbbi dátum alatt a The Brightest Void indult hódító útjára, - ami ugyan tartalmaz néhány tételt az anyalemezről -, új, bombasztikus nótákat is felsorakoztat - gondolok itt a Voice-os kollégával rögzített Your Heaven and Your Hell című nótára, ami a maga gyorsaságával nekem kifejezetten elnyerte a tetszésem. 

Ami viszont augusztus 5-én beteljesedett az az, hogy az énekesnő bizony kicsit sem beszélt mellé, mikor többször is hangoztatta: egy igazi pörgős lemezre számíthatunk. Igaz a két felvezető kisfilmes dal (No Bitter End, Innocence)  nem pont erről árulkodtak, talán csak előbbi, melyben Tarja látszólag felszabadult és tisztán látható: élvezi amit csinál. Az utóbbi képi világa sokakban megmozgat bizonyos érzelmeket, ahogyan maga a dal is - bár az is lehet, hogy csak én gondolom így. Visszatérve a lemezre: ahogyan azt hónapokkal előtte megtudhattuk számos duett is helyet kapott a számlistán, ezek közül kiemelkedő jelentőséggel bír az Alissa White-Gluzzal felvett Demons In You, de az öccsével (Toni Turunen) felénekelt Eagle Eye sem piskóta. Engem személy szerint az első dal ami megfogott az a Diva című sláger volt, ami akár egy színdarabban is tökéletesen megállná a helyét. Ám a dal hallgatása közben többször is megfordult a fejemben, hogy ez a nóta nem véletlenül született meg, és lett olyan amilyen, hanem egy kisebb visszavágó a volt cimbinek, azaz Tuomas Holopainennek, aki annak idején megírta számára a Bye Bye Beautifult, ami valljuk be: kicsit sok volt, és nem túl megfelelő módja egy hosszas "barátság" véget értének.

Az újdonság egyébként még a megjelenése napján be lett mutatva a célközönségnek, méghozzá nem kisebb helyen, mint a világ legnagyobb metál-fesztiválján, a Wackenen. Ahogyan az várható volt, természetesen az Arch Enemy frontasszonya is tiszteletét tette a közös duett erejéig, - ami nem kis mértékben hozta lázba a közönséget. Hogy őszinte legyek mindig is kíváncsi voltam egy ilyen duettre, bár az tény, hogy Tarja hangját leginkább Angela Gossow hörgésével egyesítettem volna, de Alissa is a profizmus tetején foglal helyet,- arról nem is beszélve, hogy a tiszta hangszíne valami elképesztő.

Na de nem is szaporítanám tovább a szót.... egy szó, mint száz, a finn énekesnő valóban kitett magáért, hiszen két, nagyon erős, zúzós, tökéletesen kidolgozott albumot adott a kezünkbe, amivel még önmagát is felül tudta múlni, és ez egy klasszikus hangszínnel megáldott metálénekesnőnél igencsak nagy szó.

2. Bornholm - Primaeval Pantheons

Hogy őszinte legyek, csak néhány napra vezethető vissza az, hogy ismerem a csapat munkásságát. Természetesen a kezdeti időkbeli lemezeiket is meghallgattam, melyek igencsak elnyerték tetszésemet. A csapat újdonsága joggal nevezhető még mindig frissnek, hiszen december elején került az üzletek polcaira - ráadásul nem kis sikerrel.  A Primaeval Pantheons véleményem szerint tökéletesen rendben van: tipikus, rímekben gazdag szövegek, csodás gitárszólók és még sorolhatnám. Az Eye Of Knowledge elmegy egy lemeznyitónak, de részemről a Runes Of Power és a March Of Saturn című tételek azok, amik kimondottan megkedveltették velem az albumot. Természetesen most nem arra utalok, hogy a többi mehet a kukába, mindössze arra szeretnék kilyukadni, hogy ezeket hamarabb sikerült megkedvelnem, mint a többit.

Mindettől eltekintve, nyíltan kimerem jelenteni, hogy életemben nem hallottam még ilyen jó albumot, mint a Bornholm újdonsága! Igen, tudom most biztosan megkapom a death-black metál szakértőktől, hogy mekkora idióta vagyok, mert igenis van ettől sokkal jobb, de azt azért megköszönném, ha senki nem kötne bele szerény, kis saját véleményembe, mivel én sem okoskodok másnak arról, hogy valójában mi a jó. Köszcsi! :)

3. Wisdom - Rise Of The Wise

Évről évre rádöbbenek, hogy ezek a srácok bizony nem tudnak hibázni album téren. Azt be kell ismernem, hogy nem a Rise Of The Wise lett a legerősebb album, amit kiadtak, és a névadó dal sem a legjobb, - annak ellenére sem, hogy Joakim Brodén jellegzetes hangja is felcsendül benne. Mindezek ellenére vannak rajta kiváló, erősnek mondható tételek, mint pl: a Hero, a Nightmare Of The Seas, stb. Továbbá nem mehetünk el amellett sem, hogy a kórusok tökéletesen kiegészítik a dalok hangzását, de még így sem jutottak előrébb, de hátrébb sem. Az új korong a maga módján valóban szuper, még ha nem is ér fel elődjével, a 2013-as megjelenésű Marching For Liberty-vel. Azt viszont be kell ismerni, hogy ráférne a srácokra némi változtatás, hogy a dalok ne legyenek nagyon egyhangúak, de abban is van némi igazság, hogy talán ez az egyhangúság az, ami különlegessé teszik őket, saját stílust megalkotva, és így nem úgy tekintenek rájuk, mint néhány " nagy" zenekar másolatára.

A helyzet az, hogy kétes érzelmeim vannak a Rise Of The Wise-zal kapcsolatban, hiszen az egyik részem odáig van érte, a másik viszont még mindig várja a nagy csodát, és persze a következő kiadványt, hogy vajon megtörténik- e az a bizonyos varázs, amiben oly sokan reménykednek.

4. Amon Amarth - Jomsviking

A svéd vikingek sem abban a hírben állnak, hogy hibázni tudnak, ám azt kell mondjam, hogy még  mielőtt meghallgattam volna az új albumot, igazán másra számítottam. Az új szerzemények valahogy nem keltették fel kellően az érdeklődésem, sőt magát az albumot is majdnem unalmasnak találtam, mintsem érdekfeszítőnek. Nálam az abszolút nyerő a Raise Your Horns volt, ami amellett, hogy tökéletes kelléke a nyakgörcsnek, minden kétséget kizáróan jókat lehet rá iszogatni is. :D Viccet félretéve, talán a First Killt tudnám még kiemelni, vagy esetleg a The Way Of The Vikingst, bár utóbbi is kissé unalmasnak mondható többszöri hallgatás után.

Őszintén szólva én hatalmas rajongója vagyok a csapatnak, és eddigi lemezeikben még nem igen volt lehetőségem csalódni, de kissé ez most sikerült, mivel mint már előbb is említettem nem pont azt kaptam, amit vártam, de ettől függetlenül nem szűnök meg Amon Amarthot hallgatni, mivel minden zenekar eljut arra a pontra, hogy változás, de, hogy milyen úton, és milyen formában, az csakis rajtuk múlik.

5. Leander Kills - Túlélő

Ismét magyar vizekre evezve szerintem Köteles Leander okkal énekelheti azt, hogy "Én a Túlélő".  Tény és való, hogy nem volt könnyű megbarátkozni a gondolattal, hogy a Risingnak vége, ám a Kills mégis tudott valami újat alkotni. Ha jobban megnézem a két zenekart, a közös tulajdonság bennük csupán az, hogy mindkettőt ugyanaz a kiváló énekes hívta életre, aki nem mellesleg olyan szövegeket ír, ami normál embernek még csak meg sem fordul a fejében - egy szóval tökéletes. Az album fénypontja minden kétséget kizáróan az Icarsszal felénekelt Valami Folyjon című dal, ami mellett az összes többi dal eltörpülni látszik. Maga a névadó dal is magáért beszél, akárcsak a Szeresd bennem, és a többi.

Tömören talán így tudnék vélekedni magáról az együttesről és az albumról s egyaránt, hiszen az amit valójában gondolok, az leírhatatlan. Lényegében csak ismételni tudom magam, azt illetően, hogy milyen remek dalokat sorakoztat fel a Túlélő számlistája.