25 éve tengeti mindennapjait a metálzene palettáján Anneke van Giersbergen, aki e jeles eseményt méltó módon kívánja emlékezetessé tenni. A holland vokalista a The Gathering által vált ismertté, majd amikor távozott a zenekarból több módon is kipróbálta magát, hiszen szólóban is szép számmal jelentek meg korongjai, de egyéb más formációk élén is bizonyított már.
A változatlanul gyönyörű hangú vokalista néhány éve alapította meg VUUR elnevezésű zenekarát, melynek keretein belül nemcsak, hogy önmaga lehet, de büszkén elmondhatja magáról, hogy mint művész, teljes mértékben kiteljesedett. Anneke most egy igen hosszúra nyúlt interjúban mesélt több, mint két évtizeted felöleő karrierjéről, amiben szó esett a kezdetekről a jelenről, és arról is ami a kettő között történt.
Természetes, hogy a zenekarokból kiváló frontembereket/frontasszonyokat a rajongók évek múltán is képesek egy lapon említeni anyacsapatukkal, s bár maguk az érintettek is elismerik, hogy szép karriert futottak be együttes erővel, mégis nyomasztó lehet, ha folyamatosan az elmúlt időszakra kerül a fókusz, ahelyett, hogy a jelent dicsőítenék.
Ezzel Anneke sincs másként, aki méltán lehet büszke eddigi eredményeire, ám neki sincs ínyére egy s más:
Azóta, hogy visszatértem szólóban, az emberek azt mondják: « Ha Anneke visszatér a kemény rockhoz, akkor az pontosan úgy hangzik, mint a The Gathering. » Nem számít, mit csináltam, pedig volt együttműködésem Devin Townsenddel, a Within Temptationnel is, és mint mindig részt vettem a metál minden egyes szegletében. Az emberek folyamatosan azt gondolják, hogy Anneke + kemény = The Gathering.
- kezdte, majd így folytatta:
Megjelent a VUUR első album, ami sokkal keményebb és progosabb mint a The Gathering, és ilyenkor mindenkinek leesik, hogy « Húúú, furcsa, de ez nem olyan mint a The Gathering.» Egyrészt bóknak veszem, hiszen csodálatos volt a The Gathering, és a zenénk nagy hatással volt az emberekre. Másrészt.... az emberek azt várják tőlem, hogy a második The Gathering legyek? Mert ez nem fog megtörténni.
- firtatta, némiképp nem tettszését kinyilvánítva.
A vokalista természetesen azt is elmesélte, hogy milyen hatása volt annak, amikor eldöntötte: kilép a zenekarból:
Szabadságot éreztem ahhoz, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Például: Elkezdtem írni sokkal személyesebb dolgokról. Ezt a The Gatheringben soha nem tettem meg. Az első szólóalbumomon van egy dal, ami a hozzám közel álló személyekről szól. Áldottnak érzem magam, amiért vannak nekem, ezért írtam róluk egy dalt. A The Gatheringgel ezt már nem tudtam volna megtenni. Minden megváltozott, amikor elkezdtem a szólókarrierem. Megengedtem magamnak azt, hogy bármiről írjak, akár a fiamról is. Alapból megváltozott minden, terveztem, zenéltem, együtt dolgoztam más előadókkal és dalszerzőkkel. Ezek mind olyan döntések voltak, amiket egyedül hozhattam meg!
- magyarázta.
A dalos pacsirta természetesen a kollégák körében is igen népszerű, hiszen számtalan duettben része volt már, sőt van olyan zenekar, ami folyamatosan készít vele újdonságokat. Természetesen ezekről is ejtett néhány érdekes szót:
A legviccesebb dolog, amikor az emberek együttműködésre kérnek, az, hogy a dalok már készen vannak. Az Amorphissal is így volt: « Van ez a dal, szeretnél velünk énekelni? » Voltaképp csak azt várják tőlem, hogy önmagam legyek, a hangom, a dallam, a harmónia, ha akarom még a szöveget is megváltoztathatom, ha attól jobban a sajátomnak érzem. Ez mondjuk rendben is van. Szeretek belemerülni valamiben, ami már elkészült, hogy a sajátomként kezeljem.
- vallotta, hozzátéve, hogy ez bizony nem mindig egyszerű:
Ha nem tetszik a dal, vagy csak úgy érzem, hogy ez nem fog működni, akkor természetesen visszautasítom. Sok zenekar kérdezi, hogy szeretnék-e énekelni a lemezeiken. Ebből évente csak néhány valósul meg. Még akkor is, ha egy olyan dalról van szó, ami távol áll az én műfajomtól, ha úgy érzem, hogy okés, akkor megteszem. Még az év elején felvettem egy dalt Timo Tolkkival, nagyon fülbemászó, nagyon édes, de ez határozottan valami olyasmi, amit magamnak soha nem írnék.
-ecsetelte.
