A mai napon nem csupán a metálzene nagyasszonya, Tarja jelenítette meg vadonatúj korongját, hanem az osztrák származású Visions Of Atlantis zenekar is egyaránt. Maga a korong mindösszesen tizenhárom nótát sorakoztat fel, melyek közül elsőként a Heroes Of The Dawn című számot hallhattuk.

Ezt követően, megérkezett az A Journey To Remember, majd nemrégiben a Nothing Lasts Forever, mely szerzemény igen komoly üzenettel rendelkezik. Clémentine Delauney az utóbbi időben sokat mesélt a mai napon debütált albumról, így megtudhattuk, hogy szerintük ez lett az eddigi legváltozatosabb lemezük, s véleményük szerint, még soha nem voltak ennél erősebbek.

A vokalista azt sem volt rest elmondani, miszerint az újdonság készületeiben sokkal több szerephez jutott, - különösen a dalszerzés szempontjából:

Az előző album óta (The Deep & The Dark) csodálatos esélyt kaptam, így részt vehetek az egész folyamatban, a dalok írásában, szerzésében. Elkezdtem sajátomnak érezni a zenekart, különösen, amikor közvetíteni tudom a saját ötleteimet, érzelmeimet, olyan dolgokat, amikről a zene útján szeretnék beszélni.

- vallotta korábban, majd a folytatásabn arra is kitért, miszerint a kiadvány névadója is az ő tollából származik.

A beszélgetésből az is kiderült, miszerint a formáció elhivatott célja az, hogy kicsit átvariálják a szimfonikus metált, tehát nem kíváják tartani magukat szigorúan ehhez a stílushoz. Az énekesnő mintegy példaként, a Release My Symphony című számukat emelte ki, elmondása szerint pedig ez lett a lemez legsokoldalúbb tétele, amiben nem is tévedett, hiszen nagyon különleges dalról van szó, amiben sok változatosságot vél felfedezni a hallhatóság.

A Visions Of Atlantis esetében mindig is megszoktam, hogy albumról albumra ugyanazt hallom, csak más hanggal. A legutóbbi albumukról (The Deep & the Dark) is csak néhány dalt hallottam, ami valóban tetszett, ráadásul a 2007-es Trinity óta az első VOA-album volt, amibe egyáltalán belekukkantottam.

Maga a Wanderers most nagyon érdekelt: büszkén nyilatkoztak róla, a három tétel pedig, - ami ízelítőként szolgált -  nagyon kecsegtető volt - különösen a Heroes Of The Dawn. Ettől független tipikusan már az első hangnál fel lehet ismerni, hogy mely zenekarral is állunk szemben, hiszen alig-alig térnek el önmaguk ismétlésétől. Mindettől eltekintve, igen érdekesnek találom az egész albumot, nem mondom, hogy az összes dal olyan, hogy hú most ezt meg ezt meg kell hallgatnom mégegyszer (főleg, hogy a címe sem marad meg bennem), DE akad egy-két olyan, ami megér még egy misét.

Személy szerint, nekem a Wanderers vizei kicsit még zavarosak, de döntse el mindenki SAJÁT kedve szerint, hogy milyennek találja az újdonságot. Talán kissé még a saját szavaimat is ütöm a másikkal, de azt meg kell hagyni, hogy a formáció talán soha nem volt ilyen jó mint most, bár lehet, hogy ezt az énekesek számlájára kell írni, mivel Michele Guaitoli minden egyes dalban fantasztikusan remekel, sőt!

 6/10