Végre! Albumpremier + vélemény: Tarja - In The Raw
2019. augusztus 30. írta: Sarok Bettina

Végre! Albumpremier + vélemény: Tarja - In The Raw

Meghallgattuk, véleményezzük - nem kötelező egyet érteni!

banner_raw2019_2v2-1.jpg

Igen hosszas várakozás ért ma véget, ugyanis végre boltokba került Tarja várva várt, vadonatúj korongja. Az In The Raw névre hallgató albumról egyébként sok mindent megtudhattunk az elmúlt időszakban, ilyen többek között az, hogy egy nagyon személyes és egyben kemény lemezt készül kiadni a finnek legnépszerűbb vokalistája.

Tarja elmondása szerint, újdonságának készületei hasonlóképp hatottak rá, mint amikor a Nightwish 2004-ben rögzítette az Once-t, ami köztudottan egy hatalmas mérföldkő volt a formáció munkásságában. Mindezek mellett, az elsőként debütált dal, a Dead Promises hamar megnyerte magának a  célközönséget, ám már akkor köztudott volt, hogy a nóta duettként fog felcsendülni az albumon, méghozzá a Soilwork frontemberével,  Björn “Speed” Striddel.

Ezt követően, megérkezett a Railroads, ami kicsit más mint elődje, hiszen sokkal inkább már-már balladisztikus hangzást nyújt, - talán ebből fakadóan osztotta meg kicsit a közönséget, de többszöri hallgatás után igazán szerethető dalocska. A szerzeményhez egyébként kisfilm is készült, amiben rajongók is szerepet kaptak.

Harmadik felvezetőként a Tears In Rain került bemutatásra, ami a Dead Promises-höz hasonlóan hamar belopta magát a nagyérdemű kegyeibe, maga a történet - és egyben a  hozzá készült klip is - komoly üzenetet hordoz:

tarja_background.jpg

A harmadik kislemezemhez, a Tears In Rainhöz egy erős videót kerestem. Nem akartam, hogy klisés legyen, egy szakítós sztori, könnyben és esőben. A dal a nehézségek leküzdéséről szól, ami az élet bármely szakaszára vonatkozik.

- magyarázta korábban Tarja.

Néhány napja, az earMUSIC lemezkiadó jóvoltából, belehallgathattunk az ex-Nightwish-énekesnő vadonatúj mesterművébe - ezzel is tovább fokozva az izgalmakat. Bár az új szerzeményeket csupán néhány másodperc erejéig hallhattuk, nincs kétség afelől, hogy az album mély benyomást tett a hallgatóságra, hiszen minden dal, ugyan a maga módján, de fantasztikus.

A mai napon, hivatalosan is, kőkeményen világot hódított az In The Raw, ami az eddigi legváltozatosabb nótákat sorakoztatja fel, hiszen egyaránt megtalálhatók a kemény és a visszafogott tételek is. A Dead Promises duettben sokkal jobb! A Lacuna Coil pacsirtájával rögzített Goodbye Stranger pedig valami hatalmas. Mindig is imádtam Scabbia néni hangját, de mivel igen karakteres hangja van, mindig volt bennem valami, amitől egyben nem is nagyon kedveltem (talán,  mert mindig olyan volt, mintha az orrából énekelne).

Most érdekes mód, olyan hangot nyújtott Cristina, hogy omg.... A You And I az simán csak egy jólirányzott ballada, amiről talán meg is feldkezel, hogy ott van, hiszen már-már eltűnik a többi, pörgősebb nóta között. Nos, hát nem lepődtem meg azon, hogy Tarja a Nightwish-hez fűződő emlékeivel viaskodott, ugyanis a  The Golden Chamber: Awaken / Loputon yö / Alchemy pontosan ezt váltja ki. Ezidáig - legalább is szerintem - Tuomas Holopainenre volt jellemző ez a hosszú nóta, kicsi ária, aztán egy nagyon rövid finn szöveg - ami nem mellesleg betalál (!).

headers_in_the_raw_1.jpg

A Spirits Of The Sea egyike azon tételeknek, melyeket már nagyon vártam, nem pont olyan, ahogyan elképzeltem, viszont a története megérintő. A Silent Masquerade is igen váratós volt, különösen, hogy Tommy Karevik is villant benne. Azt tudtam, hogy a Kamelotos srác nagyon vágja a dolgokat, hiszen már évek óta imádom  a hangját, de arra nem számítottam, hogy a korong tele lesz olyan énekesekkel felvett duettekkel, amik tökéletesen kiegészítik egymást - vagyis sokkal inkább Tarja hangját.

A Serene számomra szerelem volt első hallásra, még ha az csupán néhány másodpercig is tartott. Ez volt az a dal, amit a legjobban vártam, az első hangtól a legutolsóig imádom, és benne  van a pakliban, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Hasonlóképp éreztem a Shadow Play-jel kapcsolatban is, hiszen a felvezető a nóta legkülönlegesebb részét mutatta be, teljes egészében viszont wáo..de ez még nem jelenti azt, hogy azonnal ez lesz az első nóta, amit mégegyszer hallanom kell.

Szerintem, ennél jobb albuma még soha nem volt Tarjának, minden dalt szeretni lehet, nincs közöttük rossz, csak olyan, ami nem hat rád valamilyen szinten azonnal. És igen, ettől függetlenül fenn tartom a véleményem, miszerint a Twilight Force Dawn Of The Dragonstarja az év albuma.

Mindettől eltekintve, augusztus utolsó napjára mindenkinek kötelező házi feladat meghallgatni az In The Raw-t, amennyiben már megtettétek mondjátok el véleményeteket, Nektek, hogy tetszett?! Pacsi!

 9/10

süti beállítások módosítása