Nagy az ünneplés a Lacuna Coil háza táján, ugyanis az olasz brigád vadonatúj nagylemeze a mai napon töltötte meg a lemezboltok polcait. A Black Anima egy igen kemény és egyben sötét, ám mindenek előtt meglepő kiadványként lett felkonferálva többször is, mely állítás ma be is bizonyosodott.

Cristina Scabbia az utóbbi időben több interjút is adott az újdonsággal kacsolatban, de mindezek mellett több témát is szépen levezetett. Azt már korábban is elárulták, hogy az új lemez alapul vett egy könyvet és egyéb más különlegességet, most azonban kiderült, hogy tudományos vonatkozásai is vannak:

100%-ban tudományos. Na jó, mondjuk azt, hogy csak 80%-ban. Még mindig értem a spirituális részét, és remélem, hogy van benne hitelesség. Hinni szeretném, hogy a szeretteim, energia formájában még mindig mellettem vannak, de erre nincs biznyítékom. Ez megakadályoz abban, hogy vakon higgyek. Nyilvánvalóan, Olaszország egy igen vallásos ország. Miénk a Pápa. Amikor felnőttem, elkezdtem templomba járni - a szüleim hívők voltak - de én sosem hittem. Összezavart, hogy miért kell minden héten templomba mennem. Nem értettem, hogy az emberek miért nem úgy viselkednek, ahogy azt a templomban mondták. Mindig azt gondoltam, hogy fontosabb jó és tiszteletteljes embernek lenni, anélkül, hogy félnék Istentől.

- fogalmazott keserédesen.

Továbbra is a Black Anima nyomán került szóba élete legfájdalmasabb pillanata, amikor is szüleiről kezdett el mesélni, akik sajnos már nincsenek mellette:

Minél idősebb vagyok, annál inkább válok kíváncsibbá. A Delirium és a Black Anima sok mindent tanított nekem saját magamról. Rövid időn belül vesztettem le a szüleimet, akik tényleg a világot jelentették számomra. Minden nap beszélgettünk. Akár többször is. Sokkoló volt elveszíteni őket.

-kezdte, majd így folytatta:

Hosszú, boldog életet éltek, és szerencsésnek érzem magam, amiért ilyen sokáig mellttem voltak. Idő közben rájöttem, hogy sokkal erősebb vagyok mint azt gondoltam. Évekig próbáltam felkészülni arra, amikor ez megtörténik. Megpróbáltam előrevetíteni, hogy hogyan fogok ezzel majd megbírkózni. Olyasmikre gondoltam, hogy esetleg magamba fordulok, elzárkózom a barátaim elől, és depresszióba esek... Most sérthetetlennek érzem magam. Elvesztettem a világ legfontosabb embereit, de még mindig itt vagyok.

- magyarázta, mondván saját magát is meglepte, azzal, hogy talpra állt a tragédiák után.

Ha mindez nem volna elég, az énekesnő azt sem rejtette véka alá, hogy mit gondol a közösségi médiáról:

A közösségi média mindent elcseszett. Mindenki gyönyörűnek, tökéletesnek, mosolygósnak, és gazdagnak szeretne látszani, de ez csupán a valóság torzítása. Manapság minden teljesen más. Amikor egy zenekar kiad egy kislemezt, két nap múlva egy másik is kiad egyet, és az előző dal feledésbe merül. Azt hiszem, hogy a zene és a dalok alkotása mögött komoly költészet van - a közösségi médiában semmi sem költői.

- vallotta.