A holland zenekar megalakulása egészen 1995-re vezethető vissza, amikor is Apocalypse néven, megalakult egy death-metál feldolgozásokat játszó együttes. 1997-ben viszont gyökeres változás állt be a banda életében, Floor Jansen érkezésével ugyanis teljesen más vizekre evezett az együttes - a Nightwish és a The Gathering hatására nem is volt olyan meglepő a későbbi irányzat.
A formáció végül szép és egyben sikeres karriert futott be, ám 2009-ben - váratlan események következtében - öt albumot maguk mögött hagyva feloszlottak. Idén immáron tizedik éve, hogy az After Forevert alkotó zenészek letették a lantot - ezzel hatalmas űrt hagyva a metálzene világában.
Ahogyan azt fentebb is említettük már, a Floor Jansen vezette zenészek persze maradandót alkottak pályafutásuk során, olyan album pedig nem is létezik, amiről az emberek ne tudnának legalább egy olyan dalt felidézni, amit máig szívesen előkapnak.
Ez alkalomból, (na meg persze a Invisible Circles 15 éves jubileuma alkalmából) most összegyűjtöttünk néhány olyan tételt, ami bizony azt sugallja a hallgatóságnak, hogy bárcsak ne oszlottak volna fel tíz évvel ezelőtt.
1. Energize Me (After Forever - 2007)
2007-et írtak a naptárak, amikor a boltok polcaira került a formáció saját magáról elnevezett utolsó albuma, tehát az After Forever. Maga a kiadvány talán a legnépszerűbb munkája lett a zenekarnak, ami nem is olyan meglepő, hiszen a Floor Jansen által jegyzett nóták egytől egyig fantasztikusak. A számos alkotás közül, mégis az Energize Me vált igen népszerűvé, ami a mai napig az egyik legépszerűbb After Forever-szerzemény, olyannyira, hogy ez a tétel által sikerül azonnal beazonosítani őket.
A dalhoz kisfilmet is forgattak, ami szintén nagy népszerűségnek örvend a maga hétmiliós nézettségével. Az egykori After Forever-frontasszony egyébként nemrégiben emlékezett vissza a forgatásra, elmondása szerint, az Energize Me máig az egyik legkedvesebb dal a számára, ami valaha elhagyta a tollát, mitöbb, azt is elmondta, hogy szerinte hatalmas hiba volt a formáció feloszlatása.
2. Follow In The Cry (Prison of Desire - 2000)
2000-ben került boltokba debütáló nagylemezük, amin erősen érezhető (volt) Mark Jansen munkája, hiszen közismert tény, hogy a zenész milyen kultúrák után érdeklődik, a rájuk hajazó elemeket pedig rendesen bele is építi az általa kreált muzsikákba. A Follow In The Cry kiemelkedő darabja a lemeznek, melyen helyet kapott, a koncerteknek pedig a kezdetektől fogva elmaradhatatlan kiegészítője volt.
Mark távozását követően, az Epica, majd később a MaYaN is elő-előszedegette a fellépéseken, ám kétség sem fér ahhoz, hogy csakis Floor előadásában az igazi! A közelmúltban egyébként pontosan erről a dalról faggatták az énekesnőt, aki határozottan kijelentette, hogy mai fejjel már nem támogatná sem a megírását, sem pedig a rögzítését.
3. Face Your Demons (Reimagine - 2005)
2005-ben jelent meg Reimagine elnevezésű lemezük, ami ugyancsak meghatározó tételeket sorakoztat fel a számlistáján. Ilyen többek között a Being Everyone, a Strong, vagy sokkal inkább a szóban forgó Face Your Demons. Kétség sem fér hozzá, hogy a nóta fantasztikus tükre mind az együttesnek, mind az azt előadó énekesnőnek, aki hatalmasat énekel benne - mindezt igen sokszínűen.
Egy évvel később, azaz 2006-ban, piacra dobták a Mea Culpa elnevezésű válogatáslemezüket, amin dalaik többsége teljesen más formában hallgathatóak meg mint ahogyan korábban publikálták azokat. A Face Your Demons ezesetben duettként került fel a listára, melyben Marco Hietala kölcsönözte jellegzetes hangját....ki gondolta volna, hogy a két énekes egyszer egy zenekarban köt ki?!
4. Sins Of Idealism (Invisible Circles - 2004)
A szóban forgó album, - amin helyet kapott a dal - fentebb már említésre került, hiszen idén ünnepli 15 éves debütálását. A Sins Of Idealism egyike azon szerzeményeknek, ami After Foreverré teszi az After Forevert, de magával a műfajjal is szoros kapcsolatot ápol. A tiszta hangszín mellett megjelenik a közkedvelt magas C, tehát az operás (szoprán, tudom is én minek kell nevezni :D - mielőtt ismét ellkezdene valaki kötekedni velem, esetleg kétségbe vonni a hozzá (nem) értésem, megjegyezném, hogy nagyon is tudom én, hogy minek kell azt nevezni, csak...why not?) rész, de hörgésből is kapunk rendesen, ami hihetetlen jól kiegészíti az egészet.
A nóta egyébként amolyan párbeszédként szuperál, már-már drámára hajaz, a történet pedig amivel fel lett ruházva egyenesen megindító, de mondhatjuk azt is, hogy a csúf igazság - attól függ mennyire lelünk magunkra, ha jobban odafigyelünk. A dalért szintén hatalmas elismerést érdemel Floor, aki sosem tud mellé lőni, ha dalszerzésről van szó!
5. Monolith Of Doubt (Decipher - 2001)
Az első lemez sikere nyomán, hamar (újra) asztalhoz ültek a hollandok, majd 2001-ben meg is lett ennek eredménye, a második lemezük képében. A korong olyan, ma is közkedvelt szerzeményeket engedett szabaddá mint a My Pledge Of Allegiance #1 (The Sealed Fate), az Estranged, vagy akár a Forlorn Hope.
A szintén arab stílus uralta dalcsokor közül mégis a
+1 Digital Deceit
Megannyi tétel közül lehett volna választani, bár a döntés igen nehéz, hiszen - ahogyan azt több ízben is kifejtettük - az After Forever remek dolgokat tett le az asztalra, ami talán nem is sikerült volna olyan jól, ha nem Floor és Mark Jansen jegyzik a dalokat - többnyire. Te megtudtál volna írni egy Digital Deceit-et? Fogadjunk, hogy nem. Maga a szerzemény egy különlegesre formálódott kisfilm kíséretében is világot hódított - nem kis sikerrel. Sok más tételhez hasonlóan, ez a nóta is komoly témát pedzeget.
