2019 határozottan az egyik legerősebb év volt, ami a metálzenei szinteret illeti. Mire a végéhez értünk, már azt is elfelejtettük, mi minden történt az elején. Nem is kellett sokat várni mire az első lemez megtöltötte a boltok polcait, majd hónapról hónapra további csodák tárultak a füleink elé. 

Minden bizonnyal a megjelent kiadványok nagyon váratósak voltak a célközönség körében, melyek vagy megnyerték a hallgatókat, vagy sem. Újdonsággal jelentkezett többek között a Rhapsody Of Fire, a Beast In Black, a Battle Beast, a Bloodbound, és még megannyi jól ismert csapat. Ahogyan az évről évre már jól bevett szokás, a teljessgé igénye nélkül mi is összekalapáltunk egy listát az általunk legjobbnak vélt korongokról, melyekkel jó eséllyel vagy egyet értesz, vagy sem. Tarts velünk és kiderül!

#13. DragonForce - Extreme Power Metal

A DragonForce az utóbbi lemezével (Reaching Into Infinity) konkrétan kihozott a sodromból, hiszen elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy egy legendás zenekar lemezéről mindösszesen egyetlen dal keltse fel az érdeklődésem. Bíztam abban, hogy az új albumuk javít ezen a szépséghibán, és ez szerencsére  így is lett! A dalok, szokásukhoz hűen pörögnek, aratnak, ragadnak, de még sem tudom azt mondani, hogy minden egyes nap kíváncsi vagyok rájuk. Ha mondjuk ki kéne emelni egy tételt, ami azonnal az eszembe jut, az a The Last Dragonborne lenne, vagy ha épp úgy adódik, akkor rá mondom, hogy a My Heart Will Go On lezúzza az eredetit.

#12. Amon Amarth - Berserker

Májusban került megjelenésre a Johan Hegg vezette vikingek vadonatúj nagylemeze, ami a beharangozásokhoz hűen nemcsak egy viszonylag erős korong lett, hanem egy nagyon változatos dallamvilággal ellátott csodálatos mű. Egy idő után azonban simán átlehet ugrani a nótákat a lejátszási listákon anélkül, hogy lelkiismeret-furdalása lenne az embernek. A régebbi dalaik valahogy jobban vonzzák a füleim, de az Ironside az nem kispályás.

#11. The Dark Element - Song The Night Sings

Anette Olzon a lehető legjobban tette, amikor 2016 őszén összeállt Jani Liimatainennel. A két zenész második korongja jóval érettebb, mint az első, telis-tele szerethető dalokkal, Anette pedig bebizonyította: tehetséges énekes!

- vallja kolléganőm.

A finn/svéd duó valóban rendesen bemutatott tudjukkinek, amikor első lemezüket a boltokba küldték, a másodikkal pedig egyenesen le is hagyták az énekesnő korábbi formációját. Sokakat érdekelt a Songs The Night Sings című kiadvány, hiszen a beharangozások a legerősebb nóták kíséretében zajlottak le. Persze nem lehet minden csupa zúzda, ezért néhány dal hamar felejetőssé is válik, s már-már oda nem illő érzést kelt. Függetlenül ettől, készen állunk a harmadik albumukra!

#10. The Agonist - Orphans

Vicky Psarakis megtanult hörögni. Az énekével semmi gond nem volt, de az előző lemezeken gyenge hörgést produkált. Sokat gyakorolhatott e tekintetben az énekesnő, hiszen az új album bedarálja az embert. Kemény és pofátlan lemez!

- Eszter.

Vicky Psarakis valóban megtanult hörögni, ráadásul úgy, hogy a pofám leszakad! Ezúttal is a Blood as My Guide-ot emelném ki mint a legnagyobb fénypont, hiszen különlegessége abban rejlik, hogy Vicky a saját anyanyalvén, tehát görögül is dalolászik benne, ami azért egy kicsit dob az egészen. Ezúttal is azt ajánlom, hogy ha valakinek erős ébredési ingere van olyan reggel 8 és 9 között, akkor tegyen magának egy szivességet és kezdje el pörgetni ezt a lemezt!

#9. Children Of Bodom - Hexed

Nem tagadom, egy világ dőlt össze bennem, amikor a múlt hónapban azzal szembesültem, hogy gyermekkorom kedvenc bandája nemcsak leteszi a lantot, de szét is szalad... Mindig tűkön ülve vártam a legújabb COB-korongokat, és rendre tettszettek is - kivéve egyet, amiről csupán néhány dal nyert meg magának őszintén -, hiszen Alexi profizmusa kőbe van vésve. 

A Hexed tökéletes visszalibbenés volt a gyökerekhez, emellett olyan szinten árad belőle az energia, hogy újra hinni kezdtem a zenekarban. Bár megtehetném, mégsem tudok külön-külön kiemelni dalokat, inkább rá szánom az időm arra, hogy újra górcső alá vegyem a munkásságukat - amit Alexi fog folytatni egy hasonlóan frappáns névvel.

#8. Kobra And The Lotus - Evolution

Kobra Paige hangja mindig is nagyon érdekes volt, amolyan vérbeli metálos énekhang. E lemezen is hozza a szokott szintet, a dalcsokor pedig összeszedett lett.

- Eszter

Iden hivatalosan is Kobra vetítette a világra a legnagyobb változást, ami zenei téren történhetett. Új lemezük jóval visszafogottabb lett, mint annak elődjei, ám függetlenül ettől a legjobb dalokat tartalmazza, amiket valaha hallottam - köszönhetően az énekesnő karakteres hangjának. Számomra a névadónak volt áttörő sikere, de a balladisztikus nóták is egyaránt bekajálhatóak. Mondhatnám, hogy ízlések és pofonok, de mit sem érne, hiszen az ízlés győzne. 

#7. Within Temptation - Resist

Az év egyik legjobban várt lemeze egyértelműen a WT visszatérő újdonsága volt, ami nem is olyan meglepő, tudván, hogy a zenekar a feloszlás szélén állt. Miután Resist elnevezésű kiadványuk beváltotta a hozzáfűzött reményeket, a Sharon den Adel vezette legénység hamar útra is kelt népszerűsíteni azt. A dalok ezúttal  több elemet merítettek a modern zenéből, mely kiegészítők tökéletesen illeszkednek a formáció újdonsült stílusához. Mintegy megnyugtatásként azt is tudni véljük, hogy 2020-ban sem lesz hiány Within Temptation-újdonságból.

A WT lemeze az év egyik legjobban várt lemeze volt számomra és Sharon den Adelék nem is okoztak csalódást. Remek dalok, modern elemek és sokat mondó szövegek.

- Eszti. 

#6. Tales Of Evening - A New Dawn Awaits

A Dudás Ivett vezette formáció idén egy régi-új csemegével lepte meg közönségét, és milyen jól tették! A dalokat már ismerhetjük a  magyar megfelelőjük jóvoltából, angol nyelven viszont hihetetlen varázsuk van. Ahogyan azt az albumpremiernél is említettük, Ivett hangja olyanszinten kiforrt, hogy szinte rá sem lehet ismerni. Arról egyelőre nics rendelkezésre álló információ, hogy Ádám Attiláék mikor jelentkeznek új muzsikával, ám bízunk abban, hogy 2020-ban meglepnek minket némi újdonsággal.

#5. Lacuna Coil - Black Anima

Cristina Scabbiáék is magasra tették azt a bizonyos lécet, hiszen soha a jó égbe nem voltak ennél határozottabbak, kiforrtak, és nem utolsó sorban kemények. A Black Anima konkrétan egész eddigi munkásságukat üti ezerrel, az új hangzások, kísérletek pedig magukért beszélnek. Ezt a színvonalat tessék folytatni/ megtartani a következő albumokon is!

Krisztikénkkel mindig elfogult voltam, lévén édesanyám részéről nekem is vannak olasz gyökereim. Ez a lemez számomra egy hatalmas meglepetés volt, imádom elejltől a végéig! Sok újítás lelhető fel, és Cristina hangjának egy új aspektusa az maga a tökély!

- Eszter. 

#4. Sabaton - The Great War

Erre az albumra vártam azóta, hogy Joakim Brodénék bejelentették: idén kerül boltokba a The Last Stand folytatása. Meg is voltam elégedve az ízelítőként bemutatott nótákkal, magát a korongot pedig az egekbe magasztaltam a megjelenésének napján. Igen, kicsit elfogult voltam, hiszen nem számítottam arra, hogy lesznek még bőven olyan albumok, amik túlszárnyallják az álláspontomat. 

Függetlenül ettől, ismét hatalmasat alkottak a veteránok, akik  egy év leforgása alatt talán a legtöbb meglepivel rukkoltak elő, ami zenekartól elvárható. 

#3. NorthTale - Welcome To Paradise

Számomra idén a legnagyobb meglepi határozottan a NorthTale volt, márcsak azért is mert kíváncsi voltam, hogyan boldogul az énekes, Christian Eriksson a Twilight Force után. Hát meg kell mondjam: ESZMÉLETLENÜL! A hangja valami atom, ami már korábban is egyértelműen megmutatkozott, de ezen a lemezen valami olyant tol, ami arra sarkallja a nagyérdeműt, hogy újra-és újra meghallgassa a teljes dalcsokrot. 

Izgalommal várom majd a második albumukat, ugyanis az első az úgy ahogy van, teli találat. Kedvenc dalt egyáltalán nem lehet kiemelni, hiszen az elsőtől az utolsó hangig mind rendben van, és szerintem akkor jó egy album, amikor nemcsak a fogadtatása jó, de a dalok minden egyes nap, akár még évek múltán is életben tudnak maradni - a NorthTale pedig megcsinálta, ez a kezdés pedig  már most egy hatalmas mérföldkő a számukra.

#2. Tarja - In The Raw

A metál nagyasszonyának lemezére nagyon kíváncsi voltam. Címéhez méltóan valóban nyersebb lett, mint az eddigiek, és lehengerlőbb.  

- Eszti.

És igen! Tarja ezúttal is bebizonyította, hogy Nightwish ide vagy oda, ő bizony többre viszi, mint zenekara. A vokalista folyamatosan meglepetésekben gazdag korongokat tálal a listákra, melyek rendre nagy sikert aratnak világszerte. Ezúttal a saját érzelmek, élmények vették át az irányítást, ehhez hűen pedig egy nagyon személyes, mégis metálban gazdag, nyers kiadványt kaptunk, ami egész' egyszerűen maga a megtestesült tökély!

Az In The Raw nemcsupán a sokat mondó dalok és azok hangszerelése miatt került a második helyre, hanem azért is, mivel ha valaki, akkor Tarja bizony újra-és újra megtudja mutatni a világnak, hogy nagyszerű dolog kaméleon-módra változásokat hozni, de a lényeg az, hogy történjen veled bármi, mindig embernek kell maradnod, továbbá akkor is fel kell állnod, amikor magad sem hiszed, hogy képes vagy rá - Tarja immár sokadik alkalommal tette ezt a legkilátástalanabb helyzetekben.

#1. Twilight Force - Dawn Of The Dragonstar

A Twilight Force megalkotott egy világot csakis kizárólag nekem, ebből adódóan rendkívül tudok azonosulni a zenéjükkel. Izgatottan vártam harmadik nagylemezüket, és biztos voltam benne, hogy lesz olyan jó, ha nem jobb, mint az előző két kiadványuk. Hát persze, hogy szenzációs lett, hiszen a dalok abban a pillanatban, hogy hallójáratot érnek, azon nyomban megragadnak és ott maradnak, na meg persze ezúttal egy olasz isten tolmácsolja az elfek által írt szöveget, így mertem remélni, hogy a Dawn Of The Dragonstar szerelem lesz első, és sokadik hallgatás után is egyaránt.

Már a megjelenésének napján is azt vallottam, hogy tutira nekem ez lesz az év albuma, és végre egy év, amikor nem csalódtam önmagamban, hiszen augusztus 16-a óta minden egyes nap felcsendülnek házam tájékán a formáció tételei! Ahogyan azt korábban is említettem: Minden zenekar attól jó, hogy más, a Twilight Force pedig azért jó, mert nagyon más. - áll a bölcsességemben, amit nagyon szeretek alátámasztani. 

Engem zenekar még soha nem tudott annyira meggyőzni, mint a Twilight Force, szóval nagyon remélem, hogy mielőbb neki ülnek egy negyedik albumnak, mert az eddigi három az valami atomerős, és határozottan megunhatatlan. 

A cikket ezúttal is előre megfontolt szándékkal írta: Jurancsik Eszter és Sarok Bettina!